Yathamu:

Az egykor buja őserdőben mostan sűrű ködfátyol honol. Fáit csalóka kinézetű, magukból fényt ontó növények fonják körbe, melyek valójában élősködők és amire csak ráakaszkodnak, lassú halállal fojtják meg és szipolyozzák ki áldozatukat. Képesek irányításuk alá vonni áldozataikat, így a fák is dühöngő, élő fenevadakká válhatnak. Sem a fák, sem az egykori bozótosok nem nyújtanak már menedéket, minden zugból szörnyek és más veszélyek leselkednek az itt lakókra. Kevés a menedék, így a legjobb védekezés a támadások ellen az állandó éberség és vándorlás.  

A Nyugati Síkság:

A Nyugati Síkság maga volt a természet bölcsője, az a hely, ahonnan egész Mordäcrya kifejlődött. Mint már a neve is érzékelteti, a birodalom nyugati részét foglalta magába, ide telepedtek le az első hódítók. Mivel keleten a végtelen tenger ölelte körül a földrészt - név szerint a Nauris 'dea -, csakis a Nyugati Síkság felől érkezhettek erre a helyre és vándorolhattak tovább Yathamu és Vharlumon területeire, ezért itt alakult ki először a leghatalmasabb fehér mágia gyűjtőhely. Ám ezt a földrészt is megérintette a pusztulás keze és hajdani gyönyörű rétjei és pusztái kopár és kihalt sivatagos területekké váltak, ahol a nap minden órájában sötétség honol. Az itt élt szorgos és tisztaszívű lények helyét gonosz, fekete mágiából táplálkozó rémek vették át. Bárki, aki ide téved és rajtakapják ezek a félelmetes lények, addig űzik őket, amíg el nem kapják és el nem távolítják őket az útjukból. Mivel az egész birodalomrész egy hatalmas letarolt pusztaság, csakis a kőbarlangok és egyéb földalatti üregek adhatnak némi menedéket.

Vharlumon:

Egy nagy bűzös és sötét mocsártenger. Ennyi maradt a gyönyörű és élettel telt mocsárvilágból. Egy csodálatos zárt világ, melyben a legkülönfélébb lények tanyáztak. De most már csak erejüket vesztett, szolgasorsba taszított kárhozatlények járkálnak itt. Lepusztult és kísérteties hellyé lett, minden egyes zugból szörnyek és más veszélyek leselkednek a gyanútlan átkelőkre. A sok helyütt térdig érő sártenger mélyén ijesztő fenevadak portyáznak, amik senkinek sem kegyelmeznek. Egy pillanatra sem szabad megállni benne, mert ezek a ravasz rémek egy pillanat alatt elkapják és a sár alá húzzák áldozataikat. Mivel ezt a területet volt a legnehezebb bevenni és Ulacméirának rengeteg erejébe telt a meghódítása, itt található a fekete mágia legerősebb sugárzópontja. A fekete mágia minden lényt megfertőz, ami csak ide bemerészkedik, még a növényeket is megtámadja és dühöngő bestiákká változtatja őket. A mocsárban rengeteg búvóhely akad, de nem mindegyik az, aminek látszik. A legtöbb szörny képes magát valamilyen tárgynak álcázni, így akár egy menedékként is, aminek a gyanútlan lények sokszor bedőlnek és a szörnyek karmai közt végzik. A búvóhely keresés csupán a tapasztaltság ás az éleseszűség kérdése.