Csontsárkányok

Mielőtt még Ulacméira a pokol katlanává változtatta volna Mordäcrya éltető földjét, tájait hatalmas és fenséges sárkányok lakták. Azokban az időkben rengeteg sárkány élt itt, s úgy tartották, az ő gyönyörűségük és képzelőerejük tett édenné a Napfény birodalmát. A tűz, a víz, a jég, a fény és a levegő elemeinek felszabadításával képesek voltak saját elképzelésük szerint formálni környezetüket, különleges énekükkel pedig a legszínpompásabb és legszebb növényeket keltettek életre. Ők voltak a birodalom első hódítói, s eredetileg az első istenek tiszteletére teremtették meg eme paradicsomot, ám az istenek túlontúl elvarázsoltnak találták, így nemes gesztusukként meghagyták azt nekik és a többi lénynek. Így a sárkányok arra törekedtek, hogy egy olyan birodalmat hozzanak létre, mely minden mágikus lény otthona lehet, és örök fény melengeti majd. Ám a démonok királyának érkezését követően csupán árnyékai voltak a hajdani teremtőknek, s csontsárkányokként élve tovább akaratlanul is pusztítottak és romboltak.

Jellem:

- könnyen elvesztik a türelmüket, így akaratlanul is használják a fekete mágia pusztító erejét,

- zord külsejük ellenére igenis tudnak kedvesek és segítőkészek lenni, persze ez mindegyik sárkánynál más és más mértékű,

- intelligensek, de nem túl gyorsak,

- támadásaik elsöprő erejűek.

Árnyunikornisok és Kárhozatpegazusok 

Noha a sárkányok voltak Mordäcrya birodalmának valódi megteremtői, sokat köszönhetnek azoknak az unikornisoknak és pegazusoknak, akik szívvel-lélekkel azon voltak, hogy a föld, amelyen élnek, a legszebb és leglakhatóbb legyen. A fehér mágiát használva járták be a síkságot, a mocsárvidéket, valamint az őserdők világát, hogy életet leheljenek az éledező tájba. Amerre csak jártak, patáik alatt, lábnyomaik mentén csodaszép virágok sarjadtak, s ahová könnyük hullott, vagy szarvuk karcolta a sziklát, kristálytiszta források fakadtak. Rengeteg fajuk élt itt, ezen a helyen: voltak, akik a Tűz elemét képviselték, s gyönyörű lángoló sörénnyel büszkélkedhettek; vagy a patáikon halálos hideget hordozó Jég elemű mágikus lovak, illetve a Fény és a Víz elemet is. Ám Ulacméira érkezését követően, ezek a gyönyörű lények minden fényerejüket elvesztették, helyette a  démon a pusztítás varázsaival ajándékozta meg őket. Bármerre is jártak, a növények kifakultak és elhervadtak, a források szennytől lettek piszkosak, patájuk alatt a föld méregtől itatódott át. Elszörnyülködve nézték végig, ahogy az a sok évtizedes munka, amit erejükbe fektettek, pillanatok alatt a semmibe veszett. 

Jellem:

- gyakran türelmetlenek, ha elönti őket a düh, szinte képtelenek uralkodni indulataikon,

- a legtöbb unikornis és pegazus segítőkész és megbízható, noha ezt ügyesen leplezik,

- támadásaik igen erőssé és sebezhetetlenné teszik őket, de sokszor akaratlanul is pusztítanak vele,

- igen fürgék, reflexeik nagyon gyorsak, előre képesek megérezni a veszélyt.

Árnygriffek

A griffeket sem mint alapítókat, sem mint teremtőket nem tartottak számon. Ők is nagyon sokat tettek a birodalomért, de nem a kinézetében, hanem annak biztonságában. Ugyanis az ő feladatuk volt, hogy felügyeljék a földek egészét: hogy rendet teremtsenek vitás kérdésekben, felügyeljék a táj háborítatlanságát, valamint hogy távol tartsák a nem odavaló, rosszat akaró kóbor lelkeket. Erősek és igen bölcsek voltak, a legtöbb birodalomlakó hozzájuk fordultak tanácsokért, és ők persze készségesen segítettek mindenkin. Ők a Levegő és a Vihar elemét kihasználva végezték teendőiket. Erős szárnycsapásaik kész orkánokat tudtak előidézni, dühös vijjogásuk pedig villámok hadát keltette az égbolton. A szörnyű tragédiát követően a griffek szinte majdnem minden jóságukat és bölcsességüket elvesztették, kegyetlen, sötétségbe burkolódzó szárnyas rémekké változtak.Képtelenek voltak beletörődni keserű sorsukba, s legtöbbjük elbújt a világ elől, hogy megmentsék azt fékezhetetlen haragjuktól. 

Jellem:

- a Sötétség elemében nagy erőre tettek szert, ám ezt az erőt nehéz kordában tartani,

- Levegő és Vihar elemű képességeik is megmaradtak, de akaratlanul sokkal többször használják új, fekete mágiából származó erőiket,

- könnyen elvesztik türelmüket; előbb cselekednek és csak aztán gondolkodnak.

Lángsörényes rémálom

Ezek igen ritka teremtmények, a bitodalom peremén élt telepesek mindig csak a "pokol lovaikként" emlegették őket. Azután terjedtek el igazán, miután Ulacméira kisajátította magának ezt a földrészt és átkaival ilyenné nem tette a többi mágikus lovat és unikornist. A mágikus lovak minden fehér mágiából származó erejüket elvesztették, ahogy az unikornisok is és még a legendás szarvukat is elhullajtották. Régen ezek a lények elzárkóztak a külvilágtól, ám most halomszámra járják Mordäcrya sivár területetit. Nevüket lángoló sörényükről kapták, melyek részben igazi tűzforró lángnyelvekből áll. Olykor orrlyukaikból is képesek pici szikrákat lövellni, mely még veszélyesebbé és vadabbá teszi őket. Kinézetük ezerféle lehet, a fekete mágia formálja és alakítja őket kedve szerint.

Jellem:

- nagyon erősek és szívósak, bármekkora feladattal megbírkóznak,

- nem túl türelmesek, sőt, pillanatok alatt képesek elveszteni az irányításukat indulataik felett,

- éberen őrzik területüket, ok nélkül bárkit megtámadhatnak.

Egyéb lények

A sárkányokon, unikornisokon és griffeken kívül számtalan más, segítőkész és békés lény élt itt, ezen a földön, akik hálájuk jeléül, hogy itt lakhattak ebben a mennyei paradicsomban, készséggel álltak az alapítók rendelkezésére. Legtöbbjük félszerzet volt, de akadtak igen különös külsejű élőlények is. Voltak olyan kicsik, akár egy griff fióka, de voltak akkorák is, mint egy jól megtermett sárkány. Tisztelték és szerették Mordäcrya földjét és annak minden lakóját, ugyanúgy a magikénak mondták, mint bármelyik más teremtmény. De sajnos Ulacméira érkezése után, a Sötétség letelepedését követően csak nagyon kevés ilyen lény volt képes túlélni a megpróbáltatásokat. A fekete mágia teljesen elcsúfította és megmérgezte őket, sokan túl gyengék voltak ahhoz, hogy uralják ezt az erőt. Legtöbbjük Vharlumonba, az ősi Mocsárvidékre menekült, ahol bánatosan, Fénytől megfosztva élték életüket és próbáltak ellenállni a Sötétség kísértésének.

Jellem: 

- kiszámíthatatlan, rejtőzködő lények, ok nélkül is bárkit megtámadhatnak,

- nehezen tudnak bánni a fekete mágiával, így nemcsak magukban, de másokban is nagy károkat tehet,

- legtöbbször félénkek, senkit sem engednek a környezetükbe.